„Az 1848-as követelések egyike volt, hogy „a nemzeti színek régi jogukba visszaállíttassanak” [6] – szemben a Habsburgok fekete-sárga színeivel. Erről az áprilisi törvények 21. cikkelye rendelkezett. A piros-fehér-zöld zászló így hivatalosan elismert magyar nemzeti jelkép lett, amelyet 1848-49-ben már általánosan használtak polgári zászlóként.”

 

A szelek igazságát hirdeti,
a tiétek, hát higgyetek neki,
úgy bújt elő, mint hajnalban a nap,
a szabadságharc égboltja alatt,
piros-fehér-zöld összelengjetek,
és oltalmazzátok a nemzetet.

 

Fél Európát lovagolta át,
és sohase nyert méltóként csatát,
de volt ereje, ajzotta a hit
a visszakézből kilőtt nyilait,
piros-fehér-zöld összelengjetek,
és oltalmazzátok a nemzetet.

 

Bár dúlta tatár, turbános török,
az új földrészen holtig őrködött,
hát ölték-gyűrték, törték igazát,
de összeroncsolt két lábára állt,
piros-fehér-zöld összelengjetek,
és oltalmazzátok a nemzetet.

 

A pirosa az örökölt erő,
a fehér hűség szívből szívbe nő,
és Trianontól most már kőkemény
a zöld színébe beleszőtt remény,
piros-fehér-zöld összelengjetek,
és oltalmazzátok a nemzetet.

 

Hogy mi lesz vele? Várja tőletek,
hogy színeivel eggyé nőjetek,
és higgyétek, hogy úgy forr, mint a bor,
a szélbe fogott magyar trikolór,
piros-fehér-zöld összelengjetek,
és oltalmazzátok a nemzetet.