Ki tudja miért, s minek jött világra
mély-bordó, bársony, illatos virága,
szél pöndöríti, csábosan cibálja,
súlyos virágfej, hattyú nyak a szára,
pünkösd szerelme, kertek május-álma,
az ölelés lefordítatlan bája,
a mennyekbéli teremtés csodája,
sok szirom közt a halhatatlan lárma,
lágy, bordó csókja odaforr a tájra,
és látódik, hogy Isten épp megáldja.
Mitykám, ebben a formában küldted a versed… direkt? így hagytam egyelőre, ha nem így szeretetted volna, szólj 🙂 ölellek: Madárlány
Lefordítottad (itt is) AZT (ezt) is, Barátom.
Ragyogó vers!