Almafák.
Az ütődöttje hull.
Pörkölt fű.
Egylovas szekér döcög.
Sok a szilva,
az is potyog
A kukoricás mögött
cefrelét és enyészet.
Kőkemény,
betonszilárd út nyomja a gerincet,
szikkad a napon,
mint az udvar földje.
A lehajló kukoricacsövek
takarásában,
szárnyatlan, röppenő gondolat
távolodik, zötyög
néha-néha aláhull,
felveri a csendet.
Ilyenkor
vendég jön le a fáról.
2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kíméljük a gerincet, Barátom. 🙂
Ez egy domb gerince, Barátom…
Kíméljük! 🙂