ajándékot adok a tájnak
fényből készült porcelánnal
vegyítem hölgyem mosolyát
(Ő rejtett almavágyait
érett körtékkel leplezi)
alvadni kezd a viadukt
téglái közé szorult vonatfütty
hegesedik a csönd
a vizslahegy sem nyüszít
kölykei az apró történések
jóllakottan hallgatnak alatta
régi szerelmek abroszán
kendő és selyemzsinór
ide nem hozhatok rossz híreket
Impozáns… méltó társa a világhírű festménynek. Ölellek: KedvesMarid
Szófestmény-remek.
Akár a festmény!