érzed
zsugorodik már az idő
ujjaink között
kúszik sisteregve
iszap-nyelve
hordalékán keseregve
lefoszlanak rólunk
a kukkoló istenek
dorbézoló kelyhek
eldőltek
mind szivárog
nektár csókok párolognak
összekarol
a tarisznyált lét
          félt

higgy neki
          szereti

hamuba fészkeli
pogácsa illatát
kászuban érleli
gyanta mámorát
kérgek között
csordogál
          az élet

a tiéd s az enyém

minden cseppje
kéj tépte
imazászló
          lángol
mint jelzőtűz
s arcomra égeti
orgiák tivornyavásznát
vad kéj-daróc
álomtépő
mélabú
kanóc
kócos csepű

rozsdás orsó pereg
megfeszül
lelkem sárkányt ereget
egyre ajzottabb
szél markolta keretem
létem
szárnyára emelem