Kihajtogattam ezt a keddet,
akár kockát laponként bontva szét,
a motort kerestem, a rendet,
egy tágabb eszme napi képletét,
téglát, mely úgy része a háznak,
hogy nélküle minden beomlana,
a lakható időt és tágabb jövőt,
amelynek ez a kedd az ablaka,
de nem volt benne más csupán a
szerda, csütörtök, péntek s így tovább,
naptár-rácsok közé bezárva
a sorsomból párolgó túlvilág.
“de nem volt benne más”, csak KÉT világ (egy innenső és egy túlnani) — amiként soraidban is, Barátom…
“naptár-rácsok közé bezárva” de sokszor érzem én is így, drágaIstvándorom! Ölellek: KedvesMarid