nem felejtem el azt az estét
kedves a lányod vézna testét
kitárva
az ajtó s az ablak félig a párna
a paplan és megannyi női holmi szét
a lányszobában a melle szép
volt a szemhéja
zárva csak a pilla rebbent néha
úgy mintha látna
a sűrű fátylon át s parázna
vágyak gyötörtek szívem
aztán megmentettél talán azt hiszem
Félreértés ne essék: távol áll tőlem a pedofília (amúgy “a lány” bőven 20 év fölötti volt)! Az alapszituáció tapasztalás, amelyet “továbbgondoltam”.
A vers afféle fricska, gonoszkodás, (talán kissé nemtelen) bosszú egy szakítási folyamat végén.
Maszkulin képzelet. 🙂
…és egy fiatal nő feminin játékai.