Hej, ha engem szeretnének,
énekelnének a rétek,
nekivágnék száz világnak,
s akinek csak kedve támad
velem mártózna a szélbe,
adnék virágot kezébe,
friss napfénnyel simogatnám
Isten valamennyi napján,
de ha mégis bántanának,
magam vágnék a világnak,
sipkám pörgén főre csapnám,
kedvem szegni juszt se hagynám.
3 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Ne is, MItykám, ne is… Ölellek: Madárlány
Csatlakozom, tényleg ne hagyd:) Nagyon simogató ez a versed 🙂
Jókedvre derítettél, Barátom.