Virágok szirom-álma,
bokrok kócos szerelme,
a fák rügypattanása,
az alvó téli ránca
sóvárog mind a napfény
lélegző sugarára,
az új fuvallik élni,
s a trillák ritmusára
megzendül mindeneknek
leghalkabb robbanása.
2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Csalogasd csak Mitykám azt a fránya tünedező tavaszt, hátha… Ölellek: Madárlány
Megzendítetted, Barátom.