A pontosság szöcskeláb legyen,
rugó és nem szabályokba
vájt kalodalyuk. Lélekszégyenítő.
Földöntött álmokból ömöljék ki a szó,
fusson a folyékony valóság
és mosson el minden kacifántot.
Ott növekedjenek szárnyak, ahol
legkevésbé várnánk, a szavakon,
emeljék magasra a gondolatot,
hogy aki képes még fölemelni a fejét,
lássa
és mondja el a meggörbült hátúaknak:
láttam a gondolatot! Akkor majd ők is
látni akarják és recsegve-ropogva
egyenesednek a hátak.
2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
“Akkor majd ők is
látni akarják és recsegve-ropogva
egyenesednek a hátak”
Úgy legyen, Barátom; Tőled már kifejezetten várom a szárnyas szavakat.
Köszönöm a “szárnyas szavakat”, DrágaIstvándorom! csodás, hát- és lélek-kiegyenesítő vers ez! erőre kap belőle az Ember. Ölellek: KedvesMarid