“Bíztunk a szavakban, mert másban nem bízhattunk.” (Szántó T. Gábor)
Strófák. Verssorok. Sorközök. Szótagszám.
Ez az otthon. Az élet erdeje helyén szóvadon.
A valóságban bárhol, bármikor kidőlhet egy pillér.
Ujjaim közt betűk peregnek. Szócsepp. Szócserép.
Szótenger. Szósivatag. Ez a játszótér. A valóság
mélyén víziszörnyek és álomhullák lebegnek.
Alany. Állítmány. Bővítmény. Ez az élet. A világ
közepén szómalom jár. Halotti beszédemet azon
szövi három madár. Amit reggel szőnek, lebomlik
estére. Amit este szőnek, lebomlik reggelre. Ahol
a szövegtestből egyetlen mozdulattal kiránható
egy szófonál, ott vagyok erősebb, mint a halál.
2014. december 3.
“A világ
közepén szómalom jár. Halotti beszédemet azon szövi három madár.”
kivittem a fércbúkra is, hadd olvassák többen… ölellek: Mari