“A guttermuttert nem hiszem.
A harisnyakötőt sem.” (Lázár Ervin)
szemérmetlen lassúsággal
hántom le magamról megunt
ifjúságom kinőtt jelmezét
darabról darabra foszlányról
foszlányra szórom szét magam
körül mint sztriptíztáncosnő
a felesleges ruhaneműt
rafinált mozdulataim
fennakadnak a fák ágain
az oszlopokon a kerítésrácsokon
ott díszeleg a nyomomban a sok
hiábavaló gesztus a csipkés
göncök a bugyik a melltartók
a harisnyakötők és a kombinédarabok
haszontalan társaságában
megátalkodott céda mindenre képes
vagyok még arra is hogy a végén
magamon felejtsek valami izgatót
hagyok a halálnak is felfedezni valót
2012. március
(jel)meztelenül jel(mez)telenül