Rügyekbe bújt a fény,
a melegvő remény,
s míg szippantja az ég,
a fák lélegzetét,
törtetve tör elő
a most szült levegő,
fölsír az új csoda,
van jászla, otthona,
takarója a fű,
tavasz van. Gyönyörű.
5 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Gyönyörű, bizony! Kint, bent, lent, fent…
Igen, itt is gyönyörű, Barátom! 🙂
Mitykám, de szépen mondod! Ölellek: Madárlány
Nagyon jó! És tényleg gyönyörű:) a tavasz is, a vers is 🙂
“fölsír az új csoda”, Barátom…