csillagfürtös ég alatt csendtől habos
a part a szél láthatatlan madzagon
szelíd éghajlatú dalokat és sovány
madarakat reptet a múlt emlékezetében
maradok ahol szárnyasan zeng az idő

ismeretlen a holnap de rendületlenül kötődik
a túlparti hegyekkel határolt olajzöld víz
tükrén reszkető csillagképekhez amikből
kiolvasható az öbölben ringó holtfáradt hajó
számtalan utasának története

itt minden a remény táplálására ösztönöz
hogy elűzzem a félelem vámpírjait és bátran
beszéljek a folyton változó térségről amibe
szerelmet lázadást faragtam ahogyan
a hullámok jeleiket a mészkőbe

szeretett nevekkel távol tartom az évek
kiterjedését és az emlékezés hajlékony
fémgyűrűjével megjelölöm a költőző
madarakat hogy beazonosíthassam őket
amikor visszatérnek

a parti hordalékon tajtékvirágok nyílnak
megcsodálom a műanyag palackok között
lebegő fém konzervdobozra mart rozsda
rózsáját pont olyan mint vérfolt egy
könnyű kendőn