Felőlem! Azt olvasom, jobb ha készülök, ez itt már
a tömeges kihalás kezdeti stádiuma. Csak
tudnám nádcukor, vagy nyírfacukor; sōr vagy bor?
Jó jó az élet komoly ügy, de tulajdonképpen
azt sem tudom, ha muszáj lesz, mit adok föl.
Örök élet, ingyen sör. Irreális kérdések gátolnak.
Ha kinézek a házak nem törôdnek az esővel.
Szomatikus sejtek, az emberi csíravonal végtelen
osztódási potenciálja, a közös baktériumős.
Azt olvasom, húsz évre van a jövö. Folynak ellen
kutatások, ezek nem publikusak és a címlap
egy tépőzár. Fonálférgek élettartamát, már most
hatszorosára lehet növelni, péniszt 6 centivel,
egyre több ember minősül féregnek. Indián őseivel
spanyol hódító, G.I.Joe afrikai rabszolga-őseivel.
Velem ne szarakodjon senki. Egyszer tényleg
benevezek a Mr. Universe címre, színpad biztosan
lesz jó ideig; egy üveg borral bárminek ellent
tudok állni, ha nem konkrét kísértés. Hova tegyem
istenfüggő kétkedésem – ezért verset írni…?!..
kapálódzok ellene, de életem végéig tengeren
hordozom a gyerekkor ateizmusát, kötegekben
őrzöm időm, ami átváltoztatott és a lelkiismeretem,
a holt vizek hattyúi…
Farsangvégieken olvasom – visszaérkezvén a
szülőföldre – mindig mellbevág a szegényedők
sztárallűrje.Valamennyiünk széledő identitás, ahol
folyton szól a segélyhívó telefon, mint egy kórházban,
s ha fölkapja egy nővér, idegesen sorolja, hogy
neki is mennyi baja van