Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sűrűjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?*
Mintha az üres fiók attól telne
meg apró meglepetésekkel,
hogy könyékig benne matatsz,
valósággá szeretnéd képzelni
a valószerűtlent, kergetni vagy
visszacsalni a pillanatot, ami
egyszer már megvolt, vagy még
talán majd csak ezután lesz, de
soha nem az, ami éppen lehetne.
A varázsszavak, amikor szükséged
lenne rájuk, nem jutnak eszedbe,
vagy olyan rövid lejáratúak, hogy
mire igazán hinni kezdenél bennük,
már érvényüket vesztik. Megijedsz,
bohóckodsz, osztod az észt, a csodák
megunják a várakozást, lemondanak
rólad, mielőtt fölismernéd bennük
egykori önmagad. Ha szerencséd van,
akad valaki, aki rámutat, hogy a fiók,
amelyben matatsz, dupla fenekű.
*Pilinszky János Introitusz című verséből
“Ha szerencséd van,
akad valaki, aki rámutat”
Szerencs fel, szerencse le — nem csak a bányász élete ilyen, kedves Anikó…