Néma férfialakot üldöztem álmomban
hegynek fel, hegynek le, árkon-bokron át.
A vállára vetve vonszolt valamit, amit tőlem

rabolt el. Valami üreset. Először azt hittem,
a kabátom az. Biztosan ott hagytam valahol,
és ő elvette, s most azért lóg ott rajta olyan

tartalmatlanul, mert én nem vagyok benne.
Aztán rájöttem, hogy fordítva van: engem
cipel; az én testemet vonszolja hegynek

fel, hegynek le, árkon- bokron át; én lógok
a vállán olyan üresen, elhagyatottan, mint
egy kívül-belül meztelen, levetett burok.