a test már leülne maradna
begubózna egy pillanatba
de löki a lélek mehetnéke
mert mint golyóban a gurító
lendülete bennem is
összpontosul a mozdító akarat
ezért nehéz eldöntenem
lassulok vagy a mezsgye
fogy el napjaim alatt

*

vetni várni és aratni
félelmeket meghaladni
nappalt tolni éjszakába
éjszakát a virradásba
arcot adni az Időnek
tenyér ízét alvó kőnek
nem ügyelve szélfogókra
szétvegyülni mint a spóra

*
számban összefut a táj
érzem fogaimra kulcsolódik
a horizont fogszabályzója
ezért amíg nem érek nyílt vizekre
szó sem lehet nevetésről
majd ott ahol senki sem lát
fölvonok minden vitorlát
és az első belélegzett sirály után
pólóm alatt pihésedni kezd
a méla lapocka

*

emlék-bőröndön
itt-is-jártam-matrica
de minden nap
egy új számszaki hiba
a menetrendben
aztán csupán a sínpár
az Igen és a Nem

*

eldobtam pedig meg akartam tartani
levált de ettől jobban kötődött
mert a gombolyagban elszakadt a szál
mégis hittem és reméltem
ezért csak akkor vettem észre
hogy tragédia
mikor saját lábnyomomba léptem