teleírt évekről
mállik a vakolat
szavak hullanak
mind nagyobb híjakat
harap az idő
téglabordák alatt
önkényes lakásfoglalóként
gubbaszt a csönd
s az aura kerítése mögött
a belső udvar is néma
*
a szél
ötletszerűen változtatja
a levelek helyét
ettől megfejthetetlenné
válik az ősz
örökre titok marad
az ágat-elhagyó-pillanat
előtti elhatározás
a milliárdnyi ugyanaz
de MÁS
*
mi maradt el
mi teljesült
félig vagy egészen
maradt-e rés az égen
s van-e oly töredék
melyben a Teljes
nem csupán remény
*
az albatrosz röptének hiába építesz kikötőt
a horizont kötelét sem tudod csomóra kötni
hiábavaló próbálkozásokból
már tele a padlás sőt a hócipők is
mindenkinek van nyakba akaszthatós
magán-bölcsek-köve
és hidak pediglen akadnak számosan
fél tenyeredben elfér a másik tenyered
próbálgatod tetszik akár dolgozhatnál is
vagy írhatnál levelet egy tótumfaktumnak
hogy dolgoznál nagyon mert most
mindenki rosszul jár hiszen a szegénység
nem fizet adót
miből épül így az albatrosz röptének kikötő
?
*
anyóka lett a királylány
a királyfi kard helyett
járókerettel riogat
az állandóan feleződő
királyságból mára
csupán hétvégi telek
maradt igaz kúttal
de nincs mit öntözni
mert a változatlan
sárkányok mindent
eltaposnak
*
ekkora aszályban
zörögnek a fellegek
egy emlékező meder
kavicsokat morzsol
Isten is csalódott és új
hobbit keresett magának
a Holdon
csöndet korongol
*
eldobni a tökéletesre csiszolt harangszót
és kertek illatából reszelt kalapáccsal
betörni égbolt üvegét
s amíg csörömpölve madárszilánkok hullanak
suttyomban betont önteni a gyepre
legyen minden átlátható meg célszerű
s mikor már a jegenyék is egyenkúposra hegyezve
föl sem tűnik hogy a dédelgetett gombolyag mit sem ér
hiszen Ariadné megszökött és te egy gyújtózsinórt követsz
a detonációig
*
törött cserépedény a nappal
darabjai a csillagok
a kerítéslécek gyóntatószék-rácsok
bűneim hallgatja az éj
föloldozhatatlan vagyok
denevér cikkan gyalulja a csöndet
árnyéka forgács
indulnék de kapumon rács
s fölgyújtott nappalok
kormával eltömve a kémény
hiába kotlik kendermagos
Mindenség a Holdon
nincs esély pihésedésre
a Hubble
Küklopsz-szemében tükröződik
Isten fölrobbant hintaszéke
Itt is lenyűgöz évindító NAGY versed, Barátom.
Óriási verssel nyitottad az új évet, Istvándorom! Bravó! Ölellek: KedvesMarid