szógubancok és a forma
elrajzolt szabásmintái alatt
a Napot (kemencébe tolva)
tovább sütni akaró indulat
mikor a mondat görbe puska
és minden szó öngyilok
nincs kérdés csak kijelentés
csak béklyó van lánc és fátum
csak habzó magán-posztulátum
a mindig-ugyanaz csikorgó
ügyetlen elforgatása
más szögből tán mást mutat
és másképpen üres a semmi
ha mag sem volt akkor is teremni
erdőket folyókat térképeket
egésszé maszatolva minden részletet
melyekben nem alszik ördög
de mégis űzni rímes füstölővel
így termelve misztikus ködöt
és a csöndet betörni kővel
hátha történik valami hátha lesz
valami a melldöngetésből
és rügy bukkan ki a késből
s az átkozódásból kert fakad
és nem fölfújt zacskók a szavak
melyek eldurrantva ágyút játszanak
Itt is HATALMASAT szól a VERSED, Barátom.
(Nem holmi fölfújt papapírzacskó, még csak nem is tarack vagy mozsár — interballisztikus!)
…ahogy a semmi ágyat vet…
Verseidet tanítani kellene.
Nagy öröm – és ezt írtam már a versed alatt a féren, Istvándorom -, hogy az alkoTÓházban egymást ihletik az alkoTÓtársak. köszönöm, hogy Nóra versére – a saját oldalán – felfigyeltél. Ha nem bánod, idehozom a linkjét, hogy mások is láthassák az ihlető alanyt 🙂
http://faragonoe.blogspot.hu/2015/02/uzenet-padlasrol.html
“másképpen üres a semmi
ha mag sem volt akkor is teremni”
Nagyszerű…!