Hány éve már? Itt,
ahol állok.
A tér, a végállomás,
a platánok.
A hó, a tél, a kék kabát,
majd este lett.
Tavasznak éreztem
a telet.
Ő most is itt bolyong.
Látom. Visszanéz,
majd elfoszlik. Nincs.
Nehéz.
2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nyilall.
Bele a szívközépbe.
Jaj, azok a tőmondatok, mint puskalövések… telibe találják a szívet!