Velőben zúg az őszi szél.
A barnult lábnyomok, elhalt
levelek alá temetkeznek.
Vásott, döngélő* remete
kezében ásó, lapát. Remeg.
Zuhog a fákat csupaszító özön.
Ez a szerzet, homokzsákhordozók
sziszifusziságával ügyködik.
Már derékig avarban kajtat,
majd elnyeli a halt levél. A
heppiendek találkozása tilos
pályán alagutat fúr az évszak
málló terménye alá és belebotlik
a tartaléktavasz egységbe tömörült,
didergő bázisába. Megnyugodott.
Várakozó álláspontra helyezi magát
türelemmel bélelt védtelenségébe.

*dünnyögő