árnyak fekszenek keresztbe előtted
elbotlasz hogy felkelj újra meg újra
kör alakú kalitkád rád zárul
észre sem veszed
mész tovább vakon
magukba fordult utak
elsüllyed álmai kísértenek
lidérclánggá válsz te is
valaki tekintetében
múló emlék leszel
csillagpor Isten tenyerében

*

keresztbe fekszenek előtted az árnyak
újra meg újra elbotlasz
egyre nehezebb felkelni
ketreced láthatatlan fala még megtart
nem veszed észre
hogy a semmi felett egyensúlyozol
füledben régvolt álmok sóhajtoznak
szemedben gyengül a láng s elalszik
bezárul a kör hogy kezdődjön
csillagporos emléket karcolni
sokadik fényrovátkát
valaki lelkébe

*

előtted árnyak
keresztben fekszel az úton
már nem kelsz fel elbotlani újra
szabad vagy míg újjá nem születsz
folytonosságod rabjává válni
ketrecet kovácsolni
saját akaratodból magad köré
nincsenek álmok emlékek
csak a sejtés
hogy Isten tenyeréből
szándékkal ejtett a porba
fényt vinni valaki életébe