égbekiáltó helyzetekben kevés a részvét.
a néma fákat nem bírja szóra bús gyökérzetük.
az ember öröknek hitt léte alatt merészség kell,
nem félelem. az imádság nem elég a fekélyes

sebeket gyógyítani, a gyűlölet újakat fakaszt.
ösvényeinken szavak komor árnya rettent,
gyémántkönnyekkel adózunk a keserűségnek.
a kétértelmű beszéd mély szakadékhoz vezet,

szétzilálja nemzedékek ifjonti hevét. csupán
hosszú út vagyunk, lábunk évezredeken tapos,
új hajnal lobogóját lobogtatjuk lelkesen.

megyünk esők sűrű raszterében, búzatáblák
regés rögéhez, hogy végül érezzük, ahogy
az édesanyaföld ránk borítja védőpajzsát.