EGY KIÁLTÁS SZÍNEI

NEM LÉTEZŐ VAKOLAT

Álmomban most még visszajársz. Tömöd
magadba az ennivalót. Talán nem
etetnek odaát? Vagy így gyűjtöd
tovább az erőt, hogy becsaphasd magad.
A házban, ahol most még együtt lehetünk,
nincsenek falak. Nekem kell megvetnem
benne az ágyat, amin örökre
nyugodni szeretnél. Nem megy. Hiába
igazgatom a matracon a plédet
és a lepedőt, a szövet mállik,
foszlik, mint a nem létező falakon
a nem létező vakolat. Át vagyok
verve piszkosul. Csak azt nem tudom,
mivel: azzal hogy meghaltál, vagy, hogy
mégis létezel.

EGY KIÁLTÁS SZÍNEI – PIROS

Olyan végtelenül könnyű lesz minden.
A kérdések, mint a sarkig tárt ajtók,
utat engednek a legmesszebbről
érkező válaszoknak is. Az élet
megszabadul felesleges súlyaitól,
s a lélek, mint a burkából ébredő
lepke, megtanulja, hogy szárnya van.
Kibontja szirmait az ég: lila, kék,
zöld, sárga, narancs és piros. S az úton,
amin tegnap még agyagléptek döngtek,
holnaptól már pipacsok nyílnak.

2015. május 17.

(A kép forrása: http://elsilenciero.com/2012/05/el-ojo-surrealista-de-leo-matiz/)