sokszor észre sem veszed amikor megfogan
reggelente furcsán émelyegve ébredsz teherként
cipeled mintha követ ültettek volna beléd hánynád
ki hajtanád el dobnád félre mint megesett nő a nem
kívánt gyermeket miből nevelnéd fel mondogatja
benned egy hang hiszen ez már a sokadik minden
magzatnak joga van az élethez szólal meg egy másik
hang ő győz ha nem elég erős úgyis elvetél magától
aztán egyszer csak mocorogni lüktetni rúgkapálni
kezd a szíve egy ütemre ver a tieddel belőled él míg
ki nem hordod sokat szenvedsz vele mire a világra
vajúdod aggódva figyeled az első lépéseit ahogy csetlik
botlik elesik feltápászkodik újra elesik a gügyögése
szavakká formálódik egyre nagyobb önállóságra
vágyik ha elég erős már elboldogul nélküled is

2013. szeptember 19.