Naponta meggyötörsz,
naponta bántalak,
nővérem lehetnél
s lettél fiam anyja.
Beérhetetlen! –
ábrándot kergetek.
Összepárosított
évek és milliók!
Sarkig tártam az ajtót,
neked be-, nekem kimenet!
Aztán az ajtót is cseréled:
purgációs interferencia.
Időre távol maradok,
aztán újra indulok –
testhatárotok legátol.
Izzó idegrendszerem
csillag-messze világít,
a karácsonyi angyalúton
gyalogfutárként rovom
a múlandót,
hó-nyomot hagyok,
emberhiányos magányom
éhhalál küszöbén
tavalyelőttől tavalyig,
tavalytól,adventen át
a jövő biztos termőtalajáig.