Pontosnak lenni, egyszerűnek,
akár a fűszál, épp olyannak,
mezőben lenni önmagadnak,
hasonlónak, de különbözőnek.

Szárnyat növeszteni a kőnek
és gyökeret a pillanatnak,
szökkenjen szárba, mint a magvak
mit jelen ültet a jövőnek.

Villám szárán levélnek lenni
lángot-fogva is énekelni,
nem bújni üres csigaházba,

kagylóba gyöngynek, lágy magányba.
Záporral, széllel útra kelni
s futni, mintha valaki várna.