10
titokban tartalak neved kutatja majd
a kíváncsi utókor de nem értik ahogy
én sem miért hallgat hűvösen a ház
mióta elmentél velem együtt a kert
is elveszettnek érzi magát a hirtelen
változó időjárásban addig várlak míg
nyár van hiába kiáltott tegnap őszriadót
két sárga hulló levelével a barackfa én
évelő virág vagyok teljes nyugalommal
adom át magam az örökkévalóságnak
9
hallom hogy utazótáskádban utánam
sírdogál nagybőgőd bárcsak vittél
volna egy darabka bőrt valamelyik
hosszan szeretett testrészemről amin
még most is selymes szenvedély lobog
s amire a vágy hangjegyeit kottázhatod
időnként a tegnapba röppenek a valóságból
minden rést meglelek az idő falán hogy
megáldjam kezed ami engem simogatott
8
emberi időszámítás szerint még csak
pár nap telt el és máris biztos felületet
keres a bárcsak amibe megkapaszkodhat
szökevény szavak méltatlan bizonyítékai
a vágy hibátlan rendjének de a bőség
bőségre tart igényt szeretném látni újra
rám nyíló tekinteted ami kibillentette
egyensúlyából a fényt
7
boldog csigolyáim még mindig azt a dalt zengik
amit ujjaid játszottak rajtuk téged ünnepel a hajszolt
ágy tested nyomában fekszem szexi-piros fehérneműben
az éjszaka rám mereszti fekete szemét kacérkodni próbál
velem kinevetem magam elé képzelem tekinteted
tengerszemét és megmerítkezem a föléd boruló ég
színétől változó végtelen kékségében
6
kijózanító milyen kevés pálinka elég
a feldobottsághoz ami persze a délután
hevében rövid időn belül elpárolgott ez
elbizonytalanított és egyre nagyobb lett
bennem a vágy valaki után aki nem
marad örökre és nem megy el örökre
5
most már jobb lenne hallgatni rólad még
elriasztalak ezzel a mit tudom én mivel
ami verseket hív elő belőlem és megkeresném
hogy a szívemen áthaladó feng-shui vonalak
találkozási pontjain hol szöknek el a lehetőségek
4
esték kék csempével borított falai között
bolyongok magam sem tudom álmodlak-e
vagy létezel két visszatérés ideje alatt
elfogadlak állócsillagomnak
3
kicsit köhögök amikor a hiábavalóság füstje
fojtogat titkos gondolattal játszom csörög
mint függőkkel ékesített izgága karkötő
2
ne is válaszolj csak kérdezem
neked szépít meg a várakozás
1
ma és holnap között neved a híd
Tartalom: 5
Forma: 5
Akkor az összesen 10? 😀
akár… 😀
neked elhiszem 😀
szép-szomorú
szomorú? ajjjaj, akkor valami hiba van… vagy kilóg a lóláb… mármint a megérzésem, hogy a visszaszámolás végén ott a zéró… ölellek, Madárlány
A visszaszámolás egy újnak a kezdete
Én is így gondlom, Andor… megtisztelő figyelmed, hagyott szavaidat, szívből köszönöm.
“magam sem tudom álmodlak-e
vagy létezel két visszatérés ideje alatt
elfogadlak állócsillagomnak”
Szeretettel…
Szívből köszönöm, drága Valikám, hogy ezek a sorok megérinthettek. ölellek: Marid
Visszatértem e vershez, látom, hogy nem is írtam hozzá, pedig már hányszor elolvastam 🙂 Tetszett akkor is, most is… És nagyon:) Elfogynak a sorok és indul a következő fejezet 🙂 Így van ez.
S megvan az a bizonyos biztos felület is, amibe minden bárcsak belekapaszkodhat! No ugye, hogy ugye 🙂 Ölellek Madárkám! és mp.
A bárcsak-koknak az a rossz szokása, Vacskám, hogy szeretnek a szoknyám szélébe kapaszkodni, ezért viselek szívesebben nadrágot… most a melegre való tekintettel sortot 😀 ömp4444444444madarad
Asszonyvers.
A javából.
Asszonyvers? 😀 az meg milyen?