Ha megöregszel, őszen, álmodón,
Bólintva tűznek, könyvem levéve,
Lassan olvasva, bársony tekintete
Az álomnak követ, szemed árnyalón
Mély; hányan szerették édes kellemed,
És szépséged hamis vagy igaz mód;
Egy szerette zarándok-lelked, folyód,
S szomorú, lassan változó jellemed.
Meghajolsz az izzó korlát mellett,
Mormolva szomorún: elszökött a szép
Szerelem, hegyek magasán, mint a fény,
Elrejtőzve csillagkoronák felett.
Sánta Zsolt ford.
When You Are Old
When you are old and grey and full of sleep,
And nodding by the fire, take down this book,
And slowly read, and dream of the soft look
Your eyes had once, and of their shadows deep;
How many loved your moments of glad grace,
And loved your beauty with love false or true,
But one man loved the pilgrim soul in you,
And loved the sorrows of your changing face;
And bending down beside the glowing bars,
Murmur, a little sadly, how Love fled
And paced upon the mountains overhead
And hid his face amid a crowd of stars.
Nekem ez valahogy nem él…