(kiröhögtem a szeizmográfot
és ez lett a sorsom perceket menteni
beomlott percek alól)
(mennyi dörgés-nélküli villám
mennyi dörgés villám nélkül
mennyi szélnek támasztott létra)
(szavaim kikelnek
vagy reménytelen dörömbölés ez
homlokom mögött)
(ha utat kövezek nem érdekel
járt vagy járatlan lesz térdelek
és rakom a köveket pontosan)
(itatósra-hullt mondat CSEND
eltört érintés VESZÉLY
köd-mögötti sziget LEHETŐSÉG)
(amíg kerítés van a kint és bent adott
ám egyetlen léc elmozdítása is
fölcserélheti a tájat és a kertet)
(mély kút a felejtés alján
a tenyérnyi vízben a mellettem
állók arca már nem tükröződik)
(nyílik vagy csukódik ki tudja
csupán a rés a biztos
melyre hálót a sző a pók)
(elgurítom de megfordul
átsuhan rajtam földöntött álmok
hevernek mindenütt)
(toronytól toronyig majd jegenyétől
jegenyéig végül leülök a porba
és integetek a mellettem elfutóknak)
Az a köd-mögötti sziget minden sorodban ott van, Barátom — azokban is, amelyekben látszólag nincs.
“perceket menteni
beomlott percek alól” – Szép feladatt, és ennek Te nagy mestere vagy.
Minden szavad kikel, drágaIstvándorom, egy sem marad ‘reménytelen dörömbölés a homlokod’ mögött… Ölellek: KedvesMarid