álom alatti vízér, ami nem hagy nyugodni. repedés a valóság
ózonpajzsán. vacogás a tudatalattiban. a prófétálás nyelve,
csillámos keletkezésben egy ártatlan benyomás kiérlelése.
rendületlen masírozás befelé. a keresés gyönyöre. kétségek

és magabiztosság hullámzásában teljesen elidegenülten az
égbolt súlypontjában. gondolatrengések és utórengések közötti
szünet félelme. a kiszámítható szeszélyessége. az öröklét
üvegburája védelmében. a rejtelem áramlásában úszó, töviseit

meresztő, névtelen rózsa. fölfelé zuhanás a mennybolt opálos
kötőhártyájáig. farkasszem-néző verseny az angyalokkal. ki
pislog előbb? nyitva felejtett ajtókon bekúszó csillagfagy.

a messzeség hervadása, a közelség hideglelése, a nyugtalanság
vadvirág illata. az önámítás átrendezésének áldozata. ott mélyen,
legbelül, ahol történnek a dolgok. ahol senki sem vár.

meglelni az elveszett szavak szótárát, gyolcsot tenni a
megcsonkított szótagokra. bankok hivalkodó épületei,
kitüntetések, díjak, rendjelek mind eltűnnek mint meghitt
beszélgetés hangja a Kertben. valaki hangosan számolja

bennem a napokat a megjövendölt világvégéig. a házban
hosszú sóhaj jelzi a melankólia jelenlétét. emelkedő könny-
állás. az elcsendesedett Tó partján az összhang maga, nem
csak a látszata. egy szerelmespár. az ölelkező rím képlete.

aztán szétválnak mint a tücskök, akik tizenhét évig várnak
földalatti üregekben a halálos nászra. utódaikra is végzetes
nagy szerelmet örökítenek, ami után fellengzős daluk is

véget ér. kong az este mint üres hordó. az érkezés és az
elhagyás helyszíne egy és ugyanaz. a fák papírlapokká
akarnak lenni egy bibliában, őrizni halhatatlan neveket.