ecc pecc kimehetsz játszott
bennem a gyerek ültem magam
közepén s körben kinyíltak
elsüllyedt játszóterek jege jóka
jejtem raccsoltam mellettem én
aztán elmentünk a majálisra
minden tarka volt meg sok
csíkos trikó kiabált a tömeg tenyerén
Apa papundeklihuszárt légpuskázott
nekem aztán sétáltunk tovább
hajóhintával jártam először tengeren
végül nem ültünk föl a körhintára
csak néztem miként a madarak szárnya
föl-le-föl-le csapódott a lányok szoknyája
aztán egy lángos hazáig röpített
nagymama már várt engem
a Napot palacsintába tekerte
egyél mondta haraptam s mint
szilvalekvár kibuggyant az este
3 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Érzem (most is, itt is) a szilvalekvár illatát…
Gyermeki fantáziavilágod pajkos, játékos ebben a versben, mégis komoly gondolatokig visznek a sorok, Istvánorom. Ölellek: KedvesMarid
Visszavittél…