legszebb álmomban roskadásig telt
fa alatt állok és csak nézem a lével
telt sárga gömböket mint egy nekem
rendelt galaxis megannyi csillagát mit
garmadával szedhetnék ölembe hogy
lopott óráimban mint hű eb a zsákmányt
eléd tehessem szedhetném garmadával
és lásd nem szedem nem szedhetem le
mégsem csak nézem hogy csorog az édes
lé a csillagok sárga fénye a csattanásig
feszülő burokból le a földre legszebb
álmomban az édenkert legdúsabb fájáról
a lemondás gyönyörét ízlelgetem

Maja freskó a kozmosz teremtéséről (San Bartolo, Mexikó)