unom, hogy a kettes-kórterem
ajtaja mögött vár a négyágyas halál,
narancs, banán, dunsztosüvegben
langyos húsleves, a sorrend nem érdekes,
csak eszegesd, eszegesd Apám.

unom, hogy azt latolgatom,
élni vagy halni könnyebb,
és a sosem várt mindig napon
nem sírok, majd később,
ha megpihentek bennem a könnyek.
——–
már várom a szombatot,
reggel felveszem legszebb ruhám,
majd viszek sok apró otthoncsomagot,
és hallgatom ahogy zizegnek az alufóliák.