láttalak a parton a villám és a vízhez
vezető fémlépcső csókjában hamuvá égett
évezredekben nappalok és éjszakák
egyensúlyában hulló csillagok rémületében
hogy nyomtalanul elvesznek a végtelen térben

hallottalak idegen nyelvek hangsúlyozásában
tavaszparipák vágtájában orrlyukaikból
fújtató viharok forgószelében lenyergelt esték
nyerítésében az alvók álmára omlott föld
visszhangos dübbenésében

éreztelek az éjszaka közepén
fölsíró gyermek menedéket kereső
kapaszkodásában rémálmában ami
el akarta testét választani a lelkétől

himnuszokat zengtem rólad a nyárnak
s mielőtt megtalálhattalak volna
egy szabad ország teremtődött bennem
amit mindennap megszentelt a hajnal