Látlak,
nem látlak.
Hallak, nem hallak.
Hol fent,
hol lent vagy.
Kicsi vagy, majd nagy.
Játszol,
nem játszol,
bábunak látszol.
Nézem,
mit üzensz,
homo lu-u-dens.
Lépnék,
nem lépek,
szólnék, nem szólok.
Írnék,
nem írok.
Sírnék, nem sírok.
Kényes
egyensúly,
jutnánk ezen túl.
Tudnám,
mit üzensz,
homo lu-u-dens.
2016. február 15.
(A kép illusztráció. Forrása: http://www.artlogic.com.au/taxonomy/term/84)
“Sewsaw” – Tim Thomson szobra
A játszó ember… képzeld, 2004-ben én is írtam egy ilyen című verset, habár közel sem olyan komoly tartalmú vers mint a Tiéd.
“Mosolyok pózolnak arcomon
Spermanensen hintába ültet a vágy
Kigúnyol haldokló hormonom
Bankszámlám fagyponton áll
Cukorbájos vagyok
De még azt se bánom
Vígan szállok fel s alá
Libidókámon
2004.11.06.”
csak azért hoztam ide, hogy nevessünk egyet 😀