miről szólnak majd az utolsó sorok
a szavak a betűk a vesszők a szóközök
lesz-e szükség központozásra záró- és
idézőjelekre a nagy csönd előtti utolsó
kis csöndben amikor a semmi újra
azt kezdi majd jelenteni hogy minden
a tejcsarnokból hazafelé menet
a kocsma melletti kanyarban
rám dudált egy autó nyolc éves
lehettem a bicikli kormánya ugrálni
kezdett a kezemben a tej kiömlött
napokig nem hagyott nyugodni
a gondolat hogy meghalhatok
most ötvenegy éves vagyok egyre
hihetetlenebbnek tűnik hogy éltem
5 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
“egyre hihetetlenebbnek tűnik hogy éltem”
Ráadásul nem csak túl…
(A hatodik sorba azt hiszem, a “jelenti” helyett jobban passzolna a “jelenteni” [infinitívusz])
Köszönöm, Tibor,
a “jelenti” hibás.
Javítottam, elnézést, nem vettem észre…
Köszönöm.
Ismerős érzések