én hat-hétévesen meghaltam,
nem vették észre, mert csak úgy állva,
de tovább jártam iskolába,
ha kellett szavaltam,
a menzán kétszer kértem repetát
(túrós-csuszát),
és szemem alatt a mély-lila maszat
nem hullafolt volt, a Kovács Józsi
vert be egyet a négy céből.

tegnap azt álmodtam, hogy élek
– na baszd meg -,
kezdhetem elölről az egészet,
fogat, körmöt növeszteni,
tipegni kéztől-kézig,
ballagni a sorban, mikor apám kísérik,
az oviban megint csiga a jelem,
—újra állva halni —
hiába vágtázik velem a jelen.

szerelem kéne’, hol itt, hol ott,
lehet csapzott angyal, vagy jólfésült kurva,
csinálnánk pár sanda csillagot
(néhány csóró jampecot)
az ég baldachin ágyába bújva,
és ti itt-ott fattyaim,
lesz, ki parszeknyit tipeg,
lesz, ki az első árvaházig,
és fog-köröm, vajon minek,
ha a semmi híg-tején lógunk mindhalálig.