kiskamasz vihog
majd hirtelen morcos
hosszú karok lábak
esetlen akár egy zsiráf
folyton könyv van kezében
olvas ír a nagybácsi cukorral
tömi időnként melle növekedését
ellenőrzi ilyenkor ordít rúg harap
az asztal mellett neve hallgass
ha orrát vakarja evés közben
félreültetik azt mondják tiszta
apja e szavakra homlokát ráncolja
különb akar lenni álma
hogy anyját mintázza

messze élő elvált szülők
buzgó rokonság birtokvédők
mi lesz belőle ha köztük felnő

*

már gimnazista teste nyúlánk
feszes mint az íj mozgása kecses
férfiak nyála csorog ha látják
derékig érő lobogó haját
a nagybácsi cukorral tömi
földgömb-kerek fenekéhez
nyomja farkát ilyenkor ordít
rúg harap anyja megvédi
ajtót mutat a rút rokonnak

kezében most is folyton könyv
van olvas ír az asztal mellett
neve beszélj mi volt az iskolában
nem ültetik félre semmiért

*

belekóstol a szabadságba
az egyetemen bulik csókok
előjátékok után szüzen megy
férjhez a nagy könyv szerint
teherbe esik vetesd el nekem
nem kell halasztja vizsgáit
elválik anyja segítségével neveli
fiát kezében folyton könyv van
olvas ír éjszakákon át

*

munkába áll rátalál
az igaz szerelem élete
csupa csillogás és gond
napok árnyékos oldalán
kezében folyton könyv van
olvas ír szerelme meghal
ő is majdnem vele egyszer ölne
máskor depresszióba süllyed
nem érti senki hogyan törhet
ki e nemrég kamaszból
minden átmenet nélkül az aggkor

*

három hasi műtét után sztrók
anyja meghal a karjában
kislánya a hasában agya nem
képes feldolgozni a veszteséget
kezében folyton könyv van
olvas ír többnyire sirató verseket
fiát félti önmagával nem törődik
sztrókra sztrók érkezik tetszhalott
szerelemtelen kalandok
támasztják fel

vidékre költözik sajátjaként
szereti a tájat jó gazdaként
bejárja megnyugszik kezében
folyton könyv olvas ír kötetei
jelennek meg már a huszadik
boldog a halálra nem gondol
csak előrelátóan más színűre
lakkozza körmét a nagylábujján
hogy könnyebben megtalálják
ha majd rá akarják tenni
a nevét jelző cetlit

*

esténként kiáll a csillagos
ég alá jelet keres nem tudja mi
de tudja valami még vár
rá világra tárja szívét ablakát
boldog kezében folyton könyv
van olvas ír könnyen meghatódik
ha látja milyen szép okos lány
az unokája