(végső változat)

1

várom az éjszakát

csillagtéglákból föl is épül
sötétség habarcsa tartja

A férfi magas volt az asszony hajlott,
a fehér fürdőköpeny összetartott
két egymás mellé szépült életet,
voltak talán úgy nyolcvanévesek

Friss cihát húztam aznap. Vártalak sokat:
az ötös vágányra végül beállt az est.
Apróléklevest és soványka húsokat
osztottál meg velem, s a kenyér durcáját . . .

...

képzelgéseimtől
félnem kellene s nyögni,
térdre rogyva könyörögni

Üres markomban színezüst
reményeket kuporgat a perc.

Felismersz?

A kislány előre, hátra himbálta magát, aztán derekánál megérezte nagyanyja térdének a szorítását, megállt.

'kislányom, ki tetszik?'
hat éves voltam ekkor
már nem mertem válaszolni

Éjszaka tedd le a nappalok
lélekszakadva hordott terheit
Öltsd fel az ifjúság karcsú alakját
s aludj amíg a gondok falai mögül
észrevétlenül kibontanak az álmok