Lendülök. Vagyok.
Fény vakít. Esek.
Háló. Nem látom.
Van. Nincs. Lehet.
Suhan. Hallom.
Suhan a pillanat.
Lesz-e új, vagy ez
örök marad.
Halálos álom
működése testem,
mozgásommal
a teret kifestem.
Nyújtózom. Fordulok.
Csönd hátán dob pereg.
Nem látom: érzem
a kinyújtott kezet.
Én látom, olvasom — még hallom is! — és érzem a versedet (itt is), Barátom.
Jól írta Tibor … érezzük!
Annyira boldog vagyok, hogy festményeiddel illusztrálod a verseidet az alkoTÓházban… köszönöm, drága Istvándorom mindkettőt… ölellek: KedvesMarid