— kiegészítés, avagy csapongó gondolatok
Vajdics Anikó Álomgyár c. verséhez—

 Mikor a gondolat körül
olyan vastag a szózsírpárna,
hogy a lényeg már nem tapintható,
fogyózni kellene és izmosítani
a mondandót, tompítani a fényeket,
mert világítás helyett vakítanak
és ekkora káprázatban már nehéz
a sorvéghez eltalálni.

*

Nem szükséges fölvenni
a még meg-sem-kötött-kesztyűt,
majd ócska kenyérpirítóként
rákapcsolódva a trendre,
időnként kidobni egy-egy túlsütött,
elszenesedett verset, abban bízva,
hogy akik fogyasztják, el is hiszik,
nem szenes csak ropogós.

*

Nem az indulási oldal kakofóniája,
ez lágy dallam-kísérlet, bár még csikorog,
döccen, de mivel nem akar mozdonynak látszani,
mézbe mártja magát, hátha a ráragadt
semmitmondás alól, nem hallatszik
a helyben járás dobogása.

*

Hasznosak a tépőzáras gondolatok,
hiszen sokszor nyithatók-csukhatók.
Sokat segíthet az ihlettabletta,
nem is beszélve az önbizalom-járókeretről.
Az apróbb versikékhez gólyaláb mellékelhető.
Nélkülözhetetlen kellék a mellébeszélő,
ezt akkor kell használni, mikor szép,
tiszta rajz helyett  csak maszatos
satírozás a végeredmény.