személytelen ige
első személy
ráolvasott csillagok
szemmel vert éj
a hit ami nincs
felvérzett ing alatt
a híd ami nincs
alattad beszakad
a város ami nincs
tornya felhőt temet
a vetés ami nincs
száraz hamu felett
az otthon ami nincs
kilakoltatott
isten aki nincs
halott mindig halott
a világ ami nincs
felvállalt magad
az alku ami nincs
kárhozottként tagad
szemmel vert csillagon
személyed hite
személytelen villan
a ráolvasott ige
gratulálok, Költőtárs! köszönöm, hogy elhoztad az alkoTÓházba ezt a megrendítő versedet. merengek még, hogy az elején miért van egyben a “szemmelvert”… s a végén miért nem…
Én köszönöm soraidat drága Mari. A szemmelvert és szemmel vert kétféle írásnódja az én figyelmetlenségemből ered, elnézést érte. Áktakában egybeíráspárti vagyok, de most azt hiszem, mindkét esetben a külön írt szemmel vert a helyes. Ha tudjátok belülről javítani, megköszönöm.
Kérésed szerint javítottam.
Nagyon köszönöm (ezt is)! 🙂