alkoTÓ archívuma: Vajdics Anikó
KASZTÍLIAI IZABELLA (tanulmány egy sakkjátszmához)
Lányos termet, ferde metszésű szem,
fehér gyapjúruha, erélyes arcél…
Szép királynő, hited, mint az acél, Tovább
TÉLVÉGI RÓZSAFÜZÉR
Vajúdik a tél.
Világra kínlódja a
túlhordott tavaszt. Tovább
VERSTORTA ÉDESSZÁJÚAKNAK
HULLÁMOK
Mindig az évek köztünk. Mindig az évek.
A szeretet. Az órák. Mindig. (Virginia Woolf) Tovább
PATYOLATTISZTA
Szelíd szemedben megírt szenvedés:
Isten-hordozta kín az emberért.
Miatyánk, ki az egekben lakozol,
fiaddal miértünk kinek áldozol? Tovább
AZ ÖRÖKKÉVALÓ ÁRNYÉKÁBAN
szigorú a nap kígyófejű gondokat
szabadít rám szakadt függönyök
mögül lesi betartom-e a szabályt
minden kimondott szóra öt hallgatás Tovább
ALIBI
ugyan ki hallgatna rád ki hinné
hogy a gyilkos ott ül veled szemben Tovább
IKES IGÉK – TEREMTÉSRE KÉSZEN
Kihűlt lábnyomok az erdőn.
Havazik. A ma a tegnapelőtt
bolondja, a tegnap a holnap
után ácsingózik Tovább
ÉN ÉS A CSIGÁK
Gyere csókolj meg szaporán tubicám, ha megfőztél, most megegyél igazán. Ez szólt éppen a rádióban, amikor a Kossuthról, ahol valami reklám üvöltött, áttekertem egy másik hullámhosszra, hogy szép, igényes zenét keressek a csigáknak Tovább