Szavak úsznak az
árral szemben. Sodródó
hajó minden part. Tovább →

Ügyetlenül rejtőzködsz.
Mintha valaki rád parancsolt
volna, hogy olvadj egybe a tájjal. Tovább →

fénypászmák a horizonton
a világtalan világ gyanús fellobbanásai
csak a gyermekek tenyerén lobog örök láng Tovább →

Fontoskodj csak.
Kerítsd össze a lehetetlent
a még lehetetlenebbel.
Tűzd a melledre a hivatásos
álmodozók gyanús érdemrendjét Tovább →

sokszor észre sem veszed amikor megfogan
reggelente furcsán émelyegve ébredsz teherként
cipeled mintha követ ültettek volna beléd Tovább →

Elmesélhetetlen az utak álma.
Hogy mire emlékeznek reggelente,
amikor felébrednek. Mit motyognak
balzsamillatú éjszakákon Tovább →

“Bíztunk a szavakban, mert másban nem bízhattunk.”  (Szántó T. Gábor) Tovább →

hová viszel anya mit keresek
ebben az alagútban mitől
ilyen nyirkos a fala és hol
van a kijárata Tovább →

minden halál az életre tanít motyogja
ébredés előtt még az álom karjaiban Tovább →

Levelekbe öltözteti a hiányt,
tarka színekbe, mint egy utcalányt Tovább →