Mikor már táncolni sem birok’, a világ, a Föld, a Hold,
a Nap, az emberi és az embertelen környezet, mindaz,
ami ma még körülvesz, visszahull, vagy inkább átzuhan Tovább →

1) lyukat kapar a fal tövében
az ujjaiból kiserkenő vért
frissen mosott hálóingébe
törli Tovább →

A legtökéletesebb útvesztő a sivatag.
Huzatos hely. Láthatatlan folyosóin
orkánok és hurrikánok tombolnak Tovább →

„Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni ki merészel közülünk?
(…) S hogy mer puszta kézzel?” (Pilinszky János)

Egy író asztalán állok, a lábam körül
papírhalom, olyan, mint egy gondosan
előkészített madárfészek. Tovább →

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sűrűjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?*

Tovább →

Kifordulni a maga alkotta keretből,
mint a sokat látott kép, amikor unni
kezdi a Nap árnyjátékait a falon. Tovább →

Hajában virág helyett sárga lepkék,
mellén a hivatásos álmodozók
láthatatlan érdemkeresztje Tovább →

Menetiránynak háttal ülök
a huszonkettes buszon Tovább →

Koszos kis öregembernek nézem.
Görnyedten ül, vastag rongyai alól
kilátszik szürke bőre. Megyek tovább Tovább →

nem tudom mióta forgok saját
tengelyem körül reggelre mindig
találok magamnak elfogadható napot Tovább →