JÁRKÁLÓ ABLAKOK

Az emberek járkáló ablakok.
Kívülről nézem őket.
Belülről mindegyik én vagyok. Tovább →

„A Jóról és a Rosszról alkotott fogalmakon
túl, van egy rét. Ott találkozunk.” (Rumi)

Te kezdted, mondod. Homokot szórsz
a kör közepére, és én nevetek Tovább →

Álmomban költő voltam.

Láttam a gyerekkoromat,
mint egy tükröt: a nap nézegette magát
benne reggelente, míg fent a dombok
árvalányhajába a szél masnit csavart. Tovább →

„Ma béke van, és holnap háború/ Ez ember szíve sose szomorú.” Tovább →

Egy telefonszám és a neved egy maszatos kartonpapíron
— ennyi maradt belőled, de még kereslek mindenben,
amihez közöd volt Tovább →

a szöveg
        mint utakkal      árkokkal
                                  kitérőkkel
buktatókkal teli terep Tovább →

a) Örököljük a jövőt. Talán épp most
fogan meg értünk sok elődünk. Tovább →

szavakat őrzök belőled
tompán zörgő foszforeszkáló
mondatokat és a mozdulatot
amivel a szádhoz kaptál Tovább →

a kert mint festmény
ásóval kapával gereblyével
rakom fel a színeket Tovább →

Talán csak nem jó helyen kerestelek
eddig. A múlt, mint a homok, kifolyik
az ujjaim közül, eltömíti az emlékezés
járatait, beszivárog a hiány szülte
lyukakba, Tovább →