A tó neve: Balaton.
Napok úszkálnak benne Tovább →

jönnek
már itt is vannak
a fal melletti padon ülnek
vagy a sarokban állnak
némaságuk üvölt Tovább →

ikertestvérünk
a tükörben minden
hibát újra elkövet Tovább →

Madárfelhőt mozgat az égen
egy láthatatlan kéz. Szabadság?
Törvény? Isten? Szeretet? Tovább →

Gyermek ha lehetnék, újra-
rajzolnám az Istent Tovább →

„Alkotni vagyunk, nem dicsérni.”
Tudom! De nekem most dicsérni
van kedvem. Éltetni, magasztalni,
ünnepelni minden szót Tovább →

Valahogyan el kell majd kezdened
ezt a verset is; felütni valahol, mint
egy könyvet, amit csukott szemmel
emelsz le a polcról; hagyni, hogy
magától kinyíljon Tovább →

Véget ért a fagy, csöpög a hólé,
utálom a telet, amikor ilyen nyirkos. Tovább →

Még a madarak is elhallgattak.
Vagy csak én nem hallom őket?
Szavaid, mint gyanútlan házba
az oldalról jött lövedék Tovább →

Tele. Csordultig tele a tér,
mit üresnek és szűknek hittél:
fénnyel.  Az összedőlt kártya-
vár képét törli a recehártya. Tovább →