Te a Fagy vagy. Én csak egy fa vagyok.
De már ősszel vetkőzni kezdek. Tovább →

Miért szeretlek, kérdik,
mintha azt kérdeznék,
miért élek Tovább →

Foszladozik a sarokban
a vén napernyő.
Eleget szolgált,
kidobni nincs szívünk.
Túlélte apánkat. Tovább →

Nem a szó. Nem a csend. Nem a néma
fülbe verődő hang Tovább →

A hajad fekete volt, fénylő fekete.
Most olyan, mintha Jan van Eyck
vagy Tiziano festette volna át Tovább →

A templomtorony
mellett óriáslány üldögél.
Hajkoronája a hold,
hajtűjén csillagok Tovább →

„Mindig úgy képzeltem, hogy a Paradicsom
valamiféle könyvtár lesz” – írja J. L. Borges
az Ajándok versében; így képzelem én is Tovább →

Ha nem lenne lábam, egy nap
arra ébrednék, hogy levágták,
leégett vagy csak elkoptatta az idő Tovább →

nem látni nem látszani a fej
ahogy kissé oldalra billenve
a képernyőre mered Tovább →

Ha dunsztos üvegekbe lehetne zárni a meleget,
télen, amikor a fűtés egy vagyonba kerül,
előkaphatnánk egy-egy kánikulabefőttet Tovább →